*NamJoon szemszögéből*
A minap rendezgettem a dolgaimat, a papírokat, és a kezembe akadt egy, amin a koncertjeink dátumai és helyszínei szerepeltek. Lehuppantam az ágyamra, a szobában, ahol jelenleg egyedül tartózkodtam, és elkezdtem átvizsgálni.
Tehát az elkövetkezendő hónapban, lesz öt koncert. Busanban, Incheonban, Manillan, itt helyben, Seoulban és Bangkokban. "Környékbeli" koncertsorozat, aminek kivételesen nagyon örültem.
Mára egy találkozót beszéltem le a GOT7, Jacksonjával, mivel a két banda eléggé szoros kapcsolatot ápol, nagyon jóban vagyunk, élvezzük egymás társaságát.
Szinte épp hogy csak elkezdtem készülődni a megbeszélt találkára, kopogtak az ajtómon. Ez csak egyet jelenthetett.
Vagy a Manager hyung, vagy Sophie, ugyanis a tagok fognák, és kényelmesen betessékelnék magukat.
Odaszaladtam az ajtóhoz, hogy kinyithassam, majd mikor megláttam a lányt, aki kezével babrálva álldogált a küszöb előtt, rossz előérzetem támadt.
Beinvitáltam, mire aprót bólintott fejével, és becsuktam a barnára festett falapot mögötte.
-Miről van szó? -mosolyogtam
-Hát...igazából...-nem fejezte be a mondatot, nem nézett a szemembe, lábát fixírozta
-Nem szoktam ilyen lenni, senkivel, viszont jobb lenne, ha egy kicsit siethetnénk, mert nekem találkozóm van. -húztam a számat
-Oh...akkor...akkor majd megbeszéljük, nem fontos.
-Biztos?
-Biztos...-bólogatott, és egy halovány mosoly kíséretében elhagyta a szobát
Ez nagyon furcsa volt...
Tuti, hogy valami nincs rendben, és ha ez megint Jiminnel kapcsolatos, összezárom őket egy szobába, és addig nem fognak kijönni onnan, míg nem kezdenek a helyzetükkel valamit.
*Sophie szemszögéből*
Senkinek nem akartam elárulni addig a döntésemet, míg a leadernek, NamJoonak nem szóltam, így hogy ezt mihamarabb tisztázzam vele is, úgy ahogyan azt már PD-Nimmel megtettem, a szobája felé indultam.
Persze, nem mehetett zökkenőmentesen a bejelentésem, ugyanis a nagy sietségben nem akartam zavarni, gondoltam majd utána, ha hazaért elmondom neki.
Kissé elszontyolodva sétáltam vissza a szobámba, és bízva abban, hogy nem lesz túl fáradt, mire hazaesik, és kitálalhatok.
Elmentem vacsorázni, majd fürdeni, és mindent kizárva a fejemből, gondoltam, hazaszólok, hogy mi is a helyzet.
Egy fél órás telefonbeszélgetés után hallottam csapódni a bejárati ajtót, így éjfél után. Elköszöntem szüleimtől, és már fel is pattantam ágyamból, majd rohantam ki a nappali felé, hátha még ott utolérem NamJoont.
Nem lett szerencsém...
Miért is lett volna!?
A szobába már nem akartam bekopogni, nem akartam, hogy Kook felébredjen, ezért felmentem a tetőtérre kicsit kiszellőztetni a fejemet.
Ahogy felértem a meredek lépcsőn, megpillantottam egy alakot. Kicsit megtorpantam, majd amikor sikerült felismernem a férfit, mellésétáltam.
-Oh, Sophie...beszélni szerettél volna.
-Igen...
-Úgy látom nem túl jó dologról lehet szó, ha ilyen nehéz elmondani.
-Nam, én...
-Te?
-Holnap hazautazom Budapestre! -gyűltek könnyek a szemembe
-Mit csinálsz? -fordult felém, és megfogta vállaimat
-Nem bírom ezt az egész helyzetet. Megőrülök Jimin mellett. Nem tudom mit érez, játszik velem...
-Szereted? -suttogta mély, dörmögő hangján, melyet, mintha az éjszaka sötétsége, még jobban lehúzott volna
-Elmondhatatlanul...-sírtam el magamat, majd magához vont, és szorosan karjaiba zárt
-Jiminnek...nem egyszerű a helyzete... -kezdett el mesélni- sosem volt még szerelmes, nem érzett még vonzalmat senki iránt... Nem tudja uralni a helyzetet, és bepánikol, amikor a közeledben van...
-Mit akarsz ezzel?
-Azt...a bizonyos szót, nem nekem kell kimondani. Majd ő megteszi...csak...adj neki időt.
Pár perc múlva elengedett, szemeimet megtörölgettem, és jó éjszakát kívánva, megindultam vissza a házba, egyenesen a szobámba, hogy még többet sírhassak.
Szükségem van rá, úgy érzem...
És tanácstalan lettem.
Menjek...vagy maradjak!?
Félek a döntéstől...félek a rossz válasz választásától.
Félek attól, hogy megbánom majd.
Hiszen...fennáll ennek is a veszélye.
Nem igaz?
Mindenesetre, átkell gondolnom mindent, beleértve azt is, hogy szóljak-e a többieknek.
Próbálva kizárni a fejemből a bandatagokat, írtam egy rövid sms-t Rinnienek, hogy el fogom utazni, vissza, haza Magyarországra, és hogy holnap jöjjön ki a reptérre, ha szeretne elbúcsúzni.
Igen.
Döntöttem.
Lehet megbánom, és megfosztom magamat egy feledhetetlen kapcsolattól.
Lehet, hogy óriásit hibázom.
Lehet, hogy fájdalmat okozom.
De mindez csak LEHET!
Nem biztos...
Csak benne van a pakliban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése