16. fejezet 1/2: "Roles ~ Szerepek"

Sziasztok^^

Nem sokat tervezek írni, csak pár sort.

1. Sajnálom, hogy későn hozok részt, de a suli teljesen lefoglal ><"

2. Sajnálom azt is, hogy rövid lett a rész.

3. Két részre lett osztva a 16. fejezet, mert nem lett volna jó, ha egybe írom meg.

4. Már tényleg nagyon kevés van hátra a történetből... 2-3-4 rész. (epilógussal együtt)

5. Olvashatjátok wattpadon is: https://www.wattpad.com/myworks/82479175-the-world-turned-with-me-bts-fanfiction

6. Ajánlom hozzá ezt a zenét: https://www.youtube.com/watch?v=Rx7OIHCR3Cw

   (És bár arról szól, hogy már elmúlt a szerelem, mégis tudni akarja, hogy tényleg elmúltak-e az érzései a lánynak. Mint ahogyan a refrénben is ismétlődik: "Girl let me know","Tudasd velem (lány)".

Jó olvasást! Véleményeket szívesen olvasok:3

________________________________

*Sophie szemszögéből*

Nem tudom, hogy miért teszi ezt velem. Miért kell játszani az érzéseimmel...
Gondolhatná, hogy ha már másodjára viszonzom a csókját, akkor valamit érzek iránta, ami több.
Most vagy tényleg ennyire hülye, vagy pedig egy tapló, aki dobálózik a másik érzelmeivel.

Még körbesétáltam legalább kétszer a kertet az eset után.
A virágok illata bódító volt...mintha az éjszaka eljötte után megváltozna a külvilág, és egy romantikus, álomszerű országba csöppennénk. Csodás volt. Ennél már csak akkor lehetett volna szebb az összkép, ha az előbb elrongyolt fiúval sétálhatnék itt, kézen fogva, szerelmesen.

Végül visszavonultam a hotelba, és a szobám felé vettem az irányt. Yoongit még mindig nem találtam sehol, így lefeküdtem az ágyra, és gondosan bebugyoláltam magamat a takarómba, majd álomra hajtottam a fejemet, gondolataim közepette.

"-Jimin...miért teszed ezt velem!? Nem veszed észre, hogy miért vagyok állandóan a sarkadban?
-Sophie...én...ne haragudj, hallgass meg kérlek! Ne menj el!
-Ezzel elkéstél! Eressz...
Ezzel kirántottam kezemet a fogásából, és átmentem a kapun, ahonnan nem volt visszaút. Elhatározásom erős, és stabil volt, nem bolygathatta már meg semmisem. Repülőjegyem fixen foglalva volt, ujjaim között gyűrődött, bőröndöm pedig hangos kattogással gurult mögöttem, mint egy hűséges társ...
Elég furcsa kimondani, hogy egy bőrönd kísér hűen, mintsem egy férfi.
Még utoljára visszanéztem, és elindultam, ki a hatalmas épületből, a repülő felé, ami hazaszállít. Haza, Budapestre."

Rémülten, ijedten ültem fel az ágyamban.
Csak egy álom...
Elég elgondolkodtató álom...

*Jimin szemszögéből*

Hogy lehetek ekkora szánalmas féreg...

Miért teszem ezt vele!?

Miért nem tudom eldönteni végre, hogy mit érzek...

És végül...

Miért nem tudom bevallani magamnak, hogy a végletekig szerelmes vagyok ebbe a lányba!?

Mérgesen, ingerülten csaptam be magam mögött a szoba ajtót, figyelmen kívül hagyva azt hogy egyik hyungom már rég az igazak álmát alussza az egyik ágyban.

Magasról tettem rá...

Bevágódtam a fürdőszobába, és a tükörbe nézve, nem láttam mást, mint egy szerencsétlen, idegbeteg állatot.

A düh eluralkodott egész lényemen, nem volt egy tiszta gondolatom sem. Oldalra fordultam, és teljes erőmből beleütöttem öklömmel a hófehéren ragyogó csempébe, melynek semmi bántódása nem esett, ellentétben a kezemmel. Apró foltokban kezdett folydogálni a vér kézfejemen lefelé, végig ujjaimon.

Fejemet a falnak döntöttem, -felszisszentem a hideg hatására- majd sírni kezdtem. Nem bírtam már elviselni a saját szerencsétlenségemet...

-Jimin...-hallottam meg nevemet  magam mellől

-Menj ki!

Hirtelen felemelte kezemet, és a mosdó kagylóhoz fordított. Elkezdte tisztítani társam a kezemet, minek hatására húzni kezdtem a számat, a kellemetlen érzésre.

-Mesélj!

-Egy rakat szánalom áll előtted. Megint megbántottam, megint csalódást okoztam neki. Akaratlanul.

-Jimin...mondd el neki!

-Hobi nem megy, értsd meg...-vártam mikor javít ki a megszólítás miatt, de nem tette

Nem is szólalt meg.

Csak megtörölte a kezemet, bekötözte, és lefektetett aludni. Nem tett semmit, nem szólt semmit, csak cselekedett. Túl jól ismer... tudja, hogy ilyenkor erre van szükségem.

*V szemszögéből*

A kis akciónk nem úgy sikeredett, mint ahogyan azt mi Kookkal elképzeltük. Arra vártunk, hogy Sophie, Jimin karjában fog feljönni az emeletre, vagy valami hasonló...ehelyett egy csalódott, és egy dühös fejjel találkoztunk...idézőjelesen. Nem akartam volna ténylegesen találkozni egy mérges Jiminnel.

Másnap reggel korán indultunk vissza Szöulba. Gyorsan kellett pakolnunk, öltözködnünk, mennünk.

Igazából semmi gáz nem volt a két kismadarunkkal kapcsolatban, leszámítva annyit, hogy sosem találkozott a tekintetük, csak úgy nézték a másikat, ha az éppen nem figyelt.

Fájt ez a mértékű szerencsétlenség már.

Sürgősen összekell őket tapasztani...

*J-Hope szemszögéből*

Amikor Osakából hazaértünk, kaptunk másfél hét pihenőt, amiért igazán hálásak voltunk. Biztos -részemről-, hogy rengeteget fogok pihenni.

Viszont egyetlen dolog böki a csőröm...

Jiminnel mintha nem is beszéltem volna, ugyanúgy távolságtartó Sophieval. A kezét is úgy magyarázta ki a Managernek, és Namnak, hogy lehorzsolódott a bőr.

Elég bugyuta kifogás, de ő tudja.

Hiába próbáltam vele beszélni -ebben a két napban-, nem ment, hallani sem akar semmiről, ami a lánnyal kapcsolatos.

Szerintem csak a gondolatait szeretné csoportokba rendezni, és érvelni a pozitív, és negatív szempontokra.

Mindenesetre, jó lenne, ha tudná mit akar a továbbiakban...ez nem lesz így jó.

*Jin szemszögéből*

Mióta megjelent Sophie, azóta, mintha kicserélték volna Jimint.

Nagyon furcsa lett.

És azt hiszem tudom is ennek az okát.

Ordít róla, hogy olyan szerelmes, mint még soha senki.

Ezzel nincs is baj, aranyos, csak...szerintem nem igazán tudja kezelni. Nem volt még kapcsolata szegénynek, és az én elgondolásom alapján meg van rémülve az új érzésektől, amelyek a lelkében lángoltak föl.

Segíteni nem tudok neki, mert nem tudja, hogy mik a gondolataim, és még én sem tudom pontosan, hogy mit érez a fiú, de ezt ki kell valahogyan derítenem.

*Yoongi szemszögéből*

Ezt a két idiótát már nem lehet elviselni. Én eddig bírtam. Elhívtam mindenkit, kivéve a kis gerlepárt a stúdióba, hogy mindenkit beavassak végre a körülöttünk történő eseményekről, cselekményekről.

Amolyan kis kupaktanácsot hívtam össze.

-Nos...arról lenne szó, hogy a kis Jiminünk, miért lett olyan furcsa...

 Szerintem a bandából, ezt csak Nam, és Jin Hyung nem tudja. Ha eddig még nem esett le nektek...-horkantam fel- Szóval a helyzet az, hogy ChimChim, és Sophie olyan szerelmesek egymásba, mint Rómeo és Júlia, azzal a kivétellel, hogy akkora szerencsétlenek, hogy nem képesek bevallani egymásnak. Szóval valamit kezdeni kell sürgősen a helyzettel.

-Szerintem meg hagyjuk őket...majd ők megoldják. Ne avatkozzunk bele, amíg csak nem muszáj. -szólalt fel Nam

Végül, mindenki beleegyezett az ő ötletébe.