*Jimin szemszögéből*
Már megint hülyeséget csináltam.
És hogy ezzel mi a bajom!?
Csak annyi, hogy nem bántam meg...
Baromira élveztem, és lassan ez egyenlő lesz a szer...
Nem az, nem lehet! Nem jöhet össze, kizárt dolognak tartom, hogy valaki ennyire megfogjon, ennyi idő alatt.
De akkor miért szeretném folytatni vele a csókot!?
Annyira mesébe illő volt.
Legalább azt muszáj bevallanom, hogy vonzódom hozzá.
Tetszel, Sophie...
De ezt nem mondhatom el neki. Nem érez így, tudom jól, és amúgy sem jönne össze velem, hiszen idol vagyok. Ki akar egy olyan személlyel járni, akinek abból állnak a mindennapjai, hogy próbál, koncertezik, turnézik, és így tovább. Nem mellesleg, az újságírók hada lep el bennünket, így a mutatkozás egyenlő lenne a nullával.
És hogy ezzel mi a bajom!?
Csak annyi, hogy nem bántam meg...
Baromira élveztem, és lassan ez egyenlő lesz a szer...
Nem az, nem lehet! Nem jöhet össze, kizárt dolognak tartom, hogy valaki ennyire megfogjon, ennyi idő alatt.
De akkor miért szeretném folytatni vele a csókot!?
Annyira mesébe illő volt.
Legalább azt muszáj bevallanom, hogy vonzódom hozzá.
Tetszel, Sophie...
De ezt nem mondhatom el neki. Nem érez így, tudom jól, és amúgy sem jönne össze velem, hiszen idol vagyok. Ki akar egy olyan személlyel járni, akinek abból állnak a mindennapjai, hogy próbál, koncertezik, turnézik, és így tovább. Nem mellesleg, az újságírók hada lep el bennünket, így a mutatkozás egyenlő lenne a nullával.
Gondolataim tömkelegével járkáltam a folyosón, majd szálltam be a kisbuszba és ültem kezeimet bámulva.
A bársonyos bőre...
Az illata annyira mámorító volt...megrészegített...
Az ajkai pedig...olyan puháknak, és finomaknak bizonyultak, hogy nem bírtam ellenállni.
Sóhajtottam egy nagyot, majd várva a többiek érkezésére ücsörögtem tovább.
A bársonyos bőre...
Az illata annyira mámorító volt...megrészegített...
Az ajkai pedig...olyan puháknak, és finomaknak bizonyultak, hogy nem bírtam ellenállni.
Sóhajtottam egy nagyot, majd várva a többiek érkezésére ücsörögtem tovább.
Lassacskán sikerült elindulnunk a hotel felé, aminek már nagyon örültem.
Mindent elterveztem. Gyors vacsora után, fürdés és alvás, hogy ne legyen időm gondolkodni. Tökéletes program.
Mindent elterveztem. Gyors vacsora után, fürdés és alvás, hogy ne legyen időm gondolkodni. Tökéletes program.
Nem volt sok idő, mire megérkeztünk a célhoz. Elsőként szálltam ki a járműből, Nam társaságában, akivel azonnal lecsekkoltunk a portán.
VIP részleget kaptunk, és volt egy egy személyes szoba, négy kétszemélyes. Úgy gondoltam, hogy majd a két lány kap egy dupla szobát, én pedig mehetek az egyszemélyesbe, de mindezek előtt Hana lefoglalta.
Kösz...
Számat húzva tértem be az egyik duplába, ahova velem jött Hobi hyung is. Hála az égnek. Ő legalább békén hagy majd.
Mindent, ahogyan elterveztem, úgy cselekedtem.
VIP részleget kaptunk, és volt egy egy személyes szoba, négy kétszemélyes. Úgy gondoltam, hogy majd a két lány kap egy dupla szobát, én pedig mehetek az egyszemélyesbe, de mindezek előtt Hana lefoglalta.
Kösz...
Számat húzva tértem be az egyik duplába, ahova velem jött Hobi hyung is. Hála az égnek. Ő legalább békén hagy majd.
Mindent, ahogyan elterveztem, úgy cselekedtem.
*V szemszögéből*
A kis eltervezésünk után Kookkal természetesen egy szobát foglaltunk el, és elkezdtünk gondolkodni.
Persze a maknae felvetette, mi lenne, ha megvárnánk míg elalszanak, aztán Jiminnek bekötöznénk a szemét, majd bedobnánk Sophie szobájába. Hát...furcsa egy gyerek az biztos.
Én inkább áthívtam a lány szobájából Yoongit, hogy elmondjuk neki is a tervünket.
Eleinte nagyon ellenezte, és butaságnak tartotta, de aztán belátta, hogy csak így segíthetünk a két szerencsétlenen.
Suga hyung úgy döntött nálunk alszik, hogy ne legyen fennakadás abból, hogy ő is ott van, majd le is feküdt Jungkook ágyába. Fáradt volt, és aludni akart.
Ezután mi halkan megbeszéltük, hogy írunk egy SMS-t Jiminnek, hogy menjen le a kertbe, mert beszélgetni szeretnénk vele. Ez tuti bejön. Végül, így nyílván Sophie is kapott, egy üzenetet, ugyanazzal a szöveggel.
Elégedetten vigyorogtunk, mikor hallottuk az ajtók csapódását, kis idő eltérésével.
Igazából...gőzünk nincs, miért kellett Yoonginak itt aludnia.
Először az ők szobájukban képzeltük el ezt az egészet, de nem így jött össze.
Viszont...remélem nekik igenis összejön a kapcsolatuk...
Persze a maknae felvetette, mi lenne, ha megvárnánk míg elalszanak, aztán Jiminnek bekötöznénk a szemét, majd bedobnánk Sophie szobájába. Hát...furcsa egy gyerek az biztos.
Én inkább áthívtam a lány szobájából Yoongit, hogy elmondjuk neki is a tervünket.
Eleinte nagyon ellenezte, és butaságnak tartotta, de aztán belátta, hogy csak így segíthetünk a két szerencsétlenen.
Suga hyung úgy döntött nálunk alszik, hogy ne legyen fennakadás abból, hogy ő is ott van, majd le is feküdt Jungkook ágyába. Fáradt volt, és aludni akart.
Ezután mi halkan megbeszéltük, hogy írunk egy SMS-t Jiminnek, hogy menjen le a kertbe, mert beszélgetni szeretnénk vele. Ez tuti bejön. Végül, így nyílván Sophie is kapott, egy üzenetet, ugyanazzal a szöveggel.
Elégedetten vigyorogtunk, mikor hallottuk az ajtók csapódását, kis idő eltérésével.
Igazából...gőzünk nincs, miért kellett Yoonginak itt aludnia.
Először az ők szobájukban képzeltük el ezt az egészet, de nem így jött össze.
Viszont...remélem nekik igenis összejön a kapcsolatuk...
*Sophie szemszögéből*
Én úgy terveztem, hogy Hanaval egy szobába fogunk lenni, mivel azért...ha már ketten vagyunk lányok, egyértelmű (legalábbis számomra), hogy így pakolunk be, de ő lefoglalta a szingli szobát és hát...ha már muszáj bandataggal lennem, akkor Yoongival költöztem össze.
Megadta az elsőbbséget a fürdéshez, de mire kijöttem a helyiségből, nyoma sem volt a fiúnak.
Vállat vonva mentem az ágyamhoz, és huppantam le rá.
Felhívtam Rinniet, hiszen már elég régen beszéltünk.
Megtudtam, hogy nagyon jól megy a munkája, és végül mégis csak úgy döntöttek Wooshinnel, hogy megpróbálják a kapcsolatot, aminek én tapsolva éljeneztem. Viszont...mikor már rajtam volt a sor, hogy meséljek...elakadtam. Nem akartam erről senkinek sem beszámolni, de mivel jó barátnő vagyok, és megbízom a másik felemben, kitálaltam.
Mire a végére értem, már elég sok "ÍÍÍÍÍ"-t és társát hallottam, a dobhártyám pedig ennek hatására rezegni kezdett. Hát...nem mondom, nem erre számítottam.
Elmondtam az érzéseimet, és persze, megkaptam, hogy hülye vagyok, amiért nem vallok be mindent.
Nem mondom, elgondolkodtam rajta...olyan monológ után, amit tőle kaptam...ki nem!?
De szerencsére, a telefonom pittyegése megmentett a helyzettől, és nem szép módon ráztam le Rint.
Megnéztem, hogy mi volt az, és láttam, hogy V-től jött SMS.
"Gyere le a kertbe, beszélnünk kell!"
Ideges lettem. Vajon láttak valamit!?
A gyomrom felére zsugorodott, és mérhetetlenül ideges lettem.
Felvettem egy cipőt, és már szaladtam is.
Leérve, azonnal körbenéztem, és egy olyan személyt pillantottam meg, akit most nagyon nem szerettem volna látni. Észrevett engem Ő is, és zavart pillantásokkal illetett.
-Te hogy-hogy itt? -kérdezte halkan
-Ezt én is kérdezhetném...
-V azt mondta, jöjjek le...
-Beszélni...-fejeztem be a mondatot, mert rájöttem- Látták...
-Ezek szerint...
-Jimin kérlek ne játssz velem...
-Sajnálom...nem tudom mi ütött belém.
-Mikor tegnap azt mondtad, minden megy úgy, ahogyan eddig, nem pont erre gondoltam...-kuncogtam halkan
Ez a helyzet, már tényleg vicces...
-Hát...én sem. -vakargatta a tarkóját, közelebb lépkedve, így már egymással álltunk szemtől, szembe...majdnem
-És most...mi lesz!? Tényleg menni fog minden, úgy ahogy!? Véglegesen? -mosolyogtam
-Öhm...Csak egy perc.
Összeráncoltam a szemöldökömet, de időm nem volt gondolkodni, vagy hátrébb lépni, mert óvatosan lehajolt, és arcomnál fogva magához húzott.
*Jimin szemszögéből*
Mikor lementem a szobából, és sehol sem volt V, tudtam, hogy mi lesz. Nagyon meg sem lepődtem már, amikor megláttam, hogy ki a másik fél.
Szinte nem is figyeltem szavaira, csak egy dolog járt a fejemben...
Újra meg fogom csókolni!
Nem érdekel, hogy utána a föld alá átkozom magamat, és hogy mennyire meg fogom bánni. Nem tudok uralkodni magamon, egy bizonyos késztetés mindig rávesz, hogy cselekedjek.
Közelebb léptem, és egyetlen mozdulattal a szájára tapadtam, hogy újra megízlelhessem mézédes, puha, dús ajkait. Valami új, mégis kellemes kerített hatalmába.
Talán már nosztalgikus is volt, hogy újra megtehettem ezt a csodás lépést. Mikor megközelítettem párnáit, automatikusan hunytuk le szemeinket, és meglepő módon rögtön viszonozta is gesztusomat.
Nem ellenkezett, nem mondott nemet. Élveztük egymást, egymás ajkait, társaságát...
A baj, akkor volt, amikor csókunk közben rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt a nőt. Bár nem százszázalékosan tudtam kimondani azt, hogy "Igen, én Park Jimin, szerelmes vagyok Sophie Smithbe!", de biztos voltam benne, hogy több ez az egész mint vonzódás.
Hirtelen megijedtem, így elhúzódtam, és hajamba túrva, meghajoltam, majd elfutottam...elfutottam, mint egy szánalmas kisgyerek.
Szégyenlem magamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése