10. fejezet: Suga, in love

*Yoongi szemszögéből*

Amikor, ott, azon a napon, megláttam a lehunyt pilláit, nem tudtam kiverni a fejemből, és nem abban az értelemben, hogy szerelembe estem volna a látványától.
Nem.
Valami megfogott benne. Talán a kisugárzása.
Hogy sokat mosolyog, és kedves az idegenekkel, jelentesetben velünk.
Nem tudom.
Mégis úgy érzem, hogy egy baráti lélekre találok benne, és majd ha jobban megismerjük egymást, mindent elmondunk a másiknak.
Megbízom benne.
Erős érzelmi kötődés fűződik hozzá, és fogalmam nincs hogy honnan.

Akkor neveztem ki magamat teljes szintű idiótának, amikor elhatároztam, hogy elárulom neki a titkomat.
Egyedül csak NamJoon tud róla, és nem is terveztem, hogy más megtudja, de nem így alakult.
Késztetést érzek rá, hogy beszámoljak neki JiHeeről.
Ja...és hogy ő ki!?
Minden egy fanmeetingen kezdődött.
Ő túl pajkos, kacér, és csinos volt, én pedig túl gyenge. Hamar elcsavarta a fejemet, és a kis aláírás alatt, amit tőlem kapott, átcsúsztatta a számát. Én felkerestem, elkezdtünk találkozgatni, és tá-dám, készen vagy egy kapcsolat, mely már három hónapja tart.
Se a menedzser, se PD-Nim nem tud róla, se a banda. Csak Nam. És ez így pont jó.
Viszont most megfogja tudni egy olyan személy, akit körülbelül negyvennyolc órája ismerek, mellesleg az alkalmazottunk.
Furcsa a gondolkodásmódom, de ez ilyen Suga-logika.

Alig vártam, hogy hazaérjünk a próbáról, és este felvihessem a tetőre, ahol mindig gondolkodni szoktam.
Megvártam, míg mindenki befészkelődik a vackába, Jin pedig elalszik, én meg kilopódzhassak.
Halk kopogásomat megkísérelve nyitotta ki az ajtót, és meglepetten méregetett.
-Remélem nem felejtetted el amit a stúdiónál mondtam. -mosolyogtam idétlenül, mert másra nem voltam képes
Ő csak rázta a fejét, de eléggé átláttam rajta. Baromira ki ment a fejéből...
Megfogtam a csuklóját, és elkezdtem húzni magam után.
Mikor felértünk, sok méteres magasságból csodálhatta a kivilágított Szöult, melynek képét én oly' nagyon szeretem.

-Látom tetszik!

-Nagyon. -nézett rám- Miről szeretnél velem beszélgetni Yoongi?

-Ja igen...nos...nem nagy dolog, csak úgy érzem, hogy...

-Hogy?

-Megbízhatok benned...

-Ezt...mégis hogy érted...? -pillantgatott zavartan, majd egy tincset ujja segítségével, füle mögé száműzött
-Nem tudom... -nevettem fel
-Hogy érted hogy nem tudod? -fújtatott, és megrázta a fejét
-Furcsa kötődést érzek...úgy érzem, hogy...elkell mondanom valamit.
Láttam rajta, hogy frusztrált, és nem tudja hova tenni a dolgokat.
-Egyedül NamJoon tud róla...senki más. De késztetést érzek rá, hogy elmondjam neked. Egyszerűen veled szemben képtelen vagyok magamban tartani...lehet azért...mert lány vagy...
-Miről van szó...-vizslatta a papucsát, de nem nézett rám
Megértem.
-V...viszonyom van...-nyögtem ki végül
Ijedten felkapta a fejét, és rámpillantott...szinte lyukat égetve a fejembe.
-Valamelyik bandataggal? -tágultak ki íriszei
-Nyílván akkor nem csak Nam tudna róla...
-De ha éppen vele akkor....
-NEM vagyok buzi! -emeltem ki az első szót- Barátnőm van.
Szerintem ez még jobban meglepte.
Most komolyan azt hitte, hogy meleg vagyok!?
-Hogy mid van?
-Barátnőm...úgy...három hónapja.
-És...a menedzser miért nem tudja? -rázta a fejét
Szerintem még mindig nem fogta fel igazán.
-Nem akarom, hogy bajlódjanak ezen. Elég ha NamJoon tisztában van a dolgokkal.
Bólintott, és a földre ült. Én is így tettem.
-Most mi van? -löktem meg a vállát- Épp bevallom, hogy baráti kapcsolatba akarok veled kerülni, erre te rám se nézel.
-Felfoghatnám a dolgokat? Tudod elég sokkoló, ha egyik napról a másikra, egy világszerte ismert bandának dolgozol, náluk élsz, és az egyik tag még ilyenekkel zavarba is hoz.
Az utolsó négy szó eléggé...szarul esett.
-Hát...akkor sajnálom hogy ezt elmondtam neked...-álltam fel, de ő ijedten a kezem után kapott.
Nem néztem hátra...lehet bevágtam a durcát mások szerint, de ez nem esett jól.
-Ne haragudj...nem úgy értettem.
-Pedig nagyon úgy tűnt. -érzelemmentes hangon mondtam, háttal neki, csuklóm még mindig markának a birtokában volt
-De...nem akartalak megbántani...csak...értsd meg a helyzetem.
-Te is az enyémet...Két napja ismerlek, és megbízok benned. Ez nekem is nehéz helyzet! Normális ember ilyenre nem képes. Lehet megbolondultam... -legyintettem
-Jó. Tény, hogy furcsa ez az egész...és én nem sérteni akartalak, csak úgy jött. -motyogta, megbánással teli hangon
Vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot, és egy hirtelen ötlettől vezérelve, magamhoz húztam karjánál fogva, és szorosan megöleltem.
-Ez...
-Ez a második ölelésed egy idoltól. Akit mától a best friendednek is mondhatsz.
Utóbbi mondatomon, hangosan elkezdett nevetni, én pedig kérdőn néztem rá.
-Mi van?
-Vicces a kiejtésed...-kacagott tovább, mire már nekem is kedvem támadt vele együtt vidulni- De azért...csúnyán átvertél...
-Én? Mikor?
-Megjátszottad, hogy megsértettelek...
-Az nem vicc volt...tényleg szarul esett...-toltam el magamtól
-Sajnálom...
-Semmi baj...-sóhajtottam, és újabb ölelésben lehetett része
-Ez már a harmadik egy idoltól...-nevetett
Én csak megmosolyogtam, és elindultunk vissza a dormba.
Fárasztó napon vagyok túl...