2. fejezet Ilyen egy jó barátnő...

Amint kicsinosítottam mindent újonnan "szerzett" lakásomban, úgy gondoltam ideje lesz lefeküdni aludni.
Megfürödtem, fogat mostam, kifésültem a hajamat, majd laza lófarokba kötöttem. A szobámban a magamra tekert törölközőt ledobtam, és felvettem a pizsamámat.
Fekete-fehér, akárcsak egy boci. Imádom.
Ah...igen. Ilyenkor szokták mondani, hogy gyerekes vagyok. De aki nem szeret, ne szóljon hozzám, nem is kell elfogadni, egy ember nem sokat számít.
Végül belevetettem magamat a pihe-puha ágyamba, és az oldalamra fordulva próbáltam mély álomba szenderedni...ami valószínűleg otthon sikerült volna magyarban. Ez a kilenc órás időeltolódás nem lesz a szívem csücske egy ideig.
Forgolódtam, vergődtem az ágyamban, míg nem egyszer csak a telefonom csörgése zavart meg, semmittevésemben.
Levettem az éjjeliszekrényről a hangoskodó tárgyat, és a képernyőjére néztem, hunyorogva, a hirtelen jött éles fénytől.
Rinnie...
Próbáltam felvenni a nem álmos énemet, erőt véve magamon, mert bár elaludni nem sikerült, fáradt voltam az egész napos járkálás után.
-Szia! -köszöntem csilingelő hangon, ahogy szoktam is
-Szia! Most azonnal gyere videohívásra! Segítened kell!
-Mi? Most? Minek? -értetlenkedtem
-Holnap randim lesz, és ruhát kell választanom... -dünnyögött
-És ezt este tízkor kell?
-Igen...amúgy is nálatok nappal van nem mindegy?
Ekkor jutott eszembe, hogy majdnem elszóltam magamat. Mekkora egy idióta vagyok...
-Aish...jó. Várj! -morogtam, és kinyomtam
Basszus. Most hogy a szent szarba csináljak világosságot? Kint korom sötét van már, és itt is. Ha villanyt csukok az meg elég fura lesz.

Végül a lámpa mellett döntöttem, mert jobb ötletem nem volt. Visszahívtam dilis barátnőmet, és bekapcsoltam rajta a videot.
Bassza meg...
Pizsamában vagyok...
Gyorsan felugrottam levettem magamról a felsőt, és egy csipkés blúzt kikapva a szekrényből, magamra húztam a lehető leggyorsabban.
 Épp időben, mert már fogadta is a hívásomat.
-Végre...-sóhajtott
Megforgattam a szememet, és a selfie botom segítségével tartottam a mobilomat.
És elkezdett ruhákat próbálni...

*Két óra múlva*

Már legalább a negyvenedik ruhát próbálja fel, ha nem az ötvenediket. Én már a harmadiknál elkezdtem dicsérni, mennyire jól is áll neki, a fekete, csipkés hátuljú, combközépig érő egyberuha, mely a mellrésznél középen ovális lyukkal van díszítve, kissé vaddá téve a darabot.
De nem.
Szerinte egy randira, nem illik felvenni feketét. Viszont akkor kezdett el betelni a pohár, amikor egy hajszálpontosan ugyanolyan ruhában vágódott a kamera elé. Annyi különbség volt a két textil között, hogy ez fehér színű volt.
De ez azért nem felelt meg az elvárásainak, mert túl világos. Kezdtek olyan pillanataim lenni, ahol legszívesebben letettem volna a kagylót, és az oldalamra fordulva merültem volna álomba.
-Soph! Sophie! Figyelsz Te rám?
-Ja, igen. Akkor emellett döntesz? -érdeklődtem, aprócska reménnyel hangomban
-Nem is tudom...biztos jó lesz?
-Én már a harmadiknál is azt mondtam, hogy tökéletesen festesz.
-Aish. Tudom! De nem veszthetem el az esélyemet.
Fordult egy párat a tükre előtt, majd felém fordulva kijelentette, hogy ez lesz az. Hatalmasat sóhajtottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre.
-Akkor jó éjt, Rinnie! -integettem
-Neked pedig további szép napot Sophie! Szia! -húzta el a végét, és egy mosoly közepette letette
-Hahh...
Visszavettem pizsamámat, és úgy gondoltam, most már tényleg ideje van aludni. Oldalra dőltem az ágyamban, és néhány lapos pislogást követően, elaludtam.

*Reggel*

A telefonom zizegésére ébredtem. Kinyomtam az ébresztőórát és megnéztem mennyi az idő.
Kilenc óra húsz perc.
Hm...elfogadható.
Nehezen bár, de kikászálódtam melengető ágyamból, és a fürdőszobába siettem. Fogat mostam, kivasaltam a hajamat, és a sminkjeimhez léptem. Előkerestem a megfelelő darabokat, és letettem a pultra.

Viszonylag kevés időbe telt, míg felvittem a megfelelő púdereket, és kontúrokat arcom felületére.
Következő megállóm a konyha volt, ahol elkészítettem a reggelimet, közben pedig megírtam egy üzenetet Rinnek:

"Fél tizenkettőkor legyél a Thapkol Parkban, és csinálj nekem egy képet magadról!"

Amint megírtam, mosolyra húzódott a szám.
-Hahh...mennyire boldog lesz, ha meglát...minden álma velem találkozni.

Egy perc sem telhetett el, jött a válasz üzenet, amiben mindenféle hitetlenkedés, és ellentmondás eszébe jutott, végül felhozta a randiját is, hogy mennyire fontos neki. Természetesen ott volt a "miért" is, amire csak annyit mondtam, hogy lehet a nyár folyamán elmennénk oda a családommal. Persze rögtön boldog lett a gondolattól.
Jesszus...ha már ennyitől ilyen lázas hangulatba került, mi lesz ha megtudja, hogy itt lakom?
Vigyorogva, mint egy három éves aki megkapta a fagyiját, tettem ki reggelimet egy tányérra a serpenyőből, és elkezdtem falatozni, miközben Rinnietől elköszöntem.
-Drága, dili barátnőm...mit fogsz művelni velem, ha meglátsz? -kérdeztem magamtól, miközben a pálcikámmal felvettem egy falat ételt

Reggelizés közben mindent elterveztem. Beindítom a kedvenc BTS számát, hiszen neki is ők a kedvenc bandája, és amikor selfiezik, mögötte felbukkanok majd a kamerában. Ennél jobb meglepi ötletem egész eddigi életem során nem volt.
Bekell vallanom, vág az eszem.

Miután kicsodáltam magamat, és gyönyörű elmémet, elmosogattam a használt edényeket, és bementem a szobámba.

A szekrényemhez sétáltam, ahonnan kivettem a mai napi szerelésemet. Nem volt túl egyszerű a választás, ruhák terén mindig is sokat dilemmáztam. Talán ezért is vagyunk olyan jó barátnők ChaeRinnel. Bár...én még sosem próbáltam fel ennyi ruhát egymás után, mint ő tegnap este, és ma hajnalban....
Végül gondolkodásom közepette kivettem egy fekete farmert, amihez társítottam egy fehér trikót, barna kis mellénnyel, a szeles idő okozta hűvös levegő miatt. Vettem fel hozzájuk egy testszínű harisnyazoknit, és a krémszínű balerina cipőmet húztam lábamra. Kézi táskámba beledobáltam néhány szükséges dolgot, ami még kellhet: telefon, fülhallgató, pénztárca, napszemüveg, szájfény, szempillaspirál. Bár az utóbbit elég ritkán használom.
Amint készen lettem, még egy utolsó pillantást vetettem a tükörből teljes alakomra, és külsőmre, majd pedig amikor megelégeltem szépségemet kivettem a kulcsot a zárból, és elmentem otthonról.
A lifttel amint leértem, szembe jött velem WooShin.
-Szia! -üdvözöltem
-Heló...öhm...Sophie igaz? -kérdezett nevem felől, mire én csak bólintottam- Hogy telt az első éjszakád? -mosolygott
Nagyon szimpatikus fiú.
 -Köszönöm, jól! Bár eléggé meggyötör ez az időeltolódás. -húztam a számat
-Oh, mert hány órával van itt több? Vagy kevesebb?
-Kilenc órával több van itt Koreában, mint otthon Magyarországon. Legalábbis így nyáron, a nyári időszámítás miatt. -magyaráztam
-Áhh...értem. De majd csak megszokod valahogyan.
-Reméljük!
-Biztosan! De nekem most mennem kell! Örültem, hogy találkoztunk, szia Sophie!
-Rendben, én is örültem! Szia! -integettem, és el is indultam az ajtó felé

Az utcára kiérve, fogtam egy taxit, mert bár nem volt messzire a park, gyalog elég húzós lett volna, hogy odaérek-e.
Amikor a sofőr jelezte, hogy megérkeztem, illedelmesen megköszöntem a fuvart, fizettem és óvatosan, szinte már lopakodva közelítettem meg a parkot.
Egy fa mögé bújtam -ami elég filmbe illő mozdulat volt- és vártam, míg legjobb barátnőmet meg nem látom.
Állandóan, szinte percenként bámultam a telefonom óráját, hogy mikor ér végre ide. De amikor megpillantottam...wow. Élőben még szebb volt mint képeken. És még ő rinyál, hogy hogyan néz ki...
Nehéz eset.
Amint megláttam, hogy fehér farmerzsebéből kihúzza a mobilját, és a feje fölé emeli, hogy képet készítsen, elindítottam a BTS-től a Danger Mo-Blue-Mix verziót, amint a srácok THANH-al énekelnek. Max hangerőt adtam neki, és halkan lépkedve ugrottam a háta mögé.
Mikor meglátott a kamerában, hirtelen a földre ejtette mobilját, majd megfordult.
Szembe kerülve velem, könnyes lett a két szeme, és úgy nézett rám. A sós cseppek elkezdtek lefolyni az arcán, ezt meglátva pedig én sem bírtam tovább, elsírtam magamat, és szorosan magamhoz öleltem.
-Szh...szia.-szipogtam
-Nem hiszem elh...-zokogott a vállamon tartva fejét
-Pedig itt vagyok. -töröltem meg szememet, és váltam el tőle
Ő is megtörölgette arcát, és gyorsan fel kapta a fűből az eldobott telefont.
-Mikor jöttél? -kérdezte remegő hangon, de már egy mosoly is bujkált ajkai sarkában
-Tegnap délután. -fogtam meg kezét- Azt sem tudtam este, hogy csináljak világosságot a szobámban. -nevettem el magamat
-Basszus...én meg erősködtem is. -kuncogott
-Eljössz hozzám? Beszélgessünk már...-mosolyogtam, de ekkor eszembe jutott...-Ohh...neked este randid van...
-Nem érdekes...lemondom.
-Dehogy mondod le...
-De te fontosabb vagy! És nem vitatkozok tovább! -csapta össze tenyerét, és a mobilján kezdett el pötyögni
-Ilyen egy jó barátnő...-vigyorogtam, és újra megöleltem
-Szinte már a testvérem vagy, ne viccelj...
Mondatára, majd nem előtört belőlem újra a sírás, de végül tartottam magamat, és elindultunk gyalog hazafelé.


______________________________________________________

Sziasztok! :) Remélem tetszett a rész!:3

Aki nem hallotta volna a fent említett zenét (amit kétlek), annak itt a linkje:

https://www.youtube.com/watch?v=KxdYg57EJ2A